Ma nagy NAPnak indult a csütörtök, de 7 óra után pár perccel már csak egy jó nap lett...
Ugyanis ma telt le a két hét, hogy Johntól vért vettek és vírusszámlálgatásba kezdett a labor. A gond csak az ahogy DOKI mondta, hogy a nagy gépben egy kis kütyű elromlott és így John és mi vírusszám nélkül maradtunk. DOKI mondta, nem gond, majd úgyis megyünk augusztus 27-én hozzá, addig csak meglesz:) DOKIval kinek igen jó kedve volt e hőgutás reggelen és ideje is volt -mivel nem volt most kivételes sok beteg, de lehet, hogy csak a korai órának köszönhettem a pár lézengő hepást - jó pár percet beszélgettem. Szóba került a repülőgép balesetektől kezdve a májátültetésig minden. Nos igen májátültetés....
A fenti képen jól látható a különbség az egészséges és a cirrhoticus máj között. DOKI megnyugtatott, hogy még nincs olyan állapotban Hepás John mája, hogy átültetésben gondolkodjunk. Igaz, hogy F4-es a fibroscan besorolása a májának, azaz chirrozisa van, de azon belül is van több stádium és ott nem vagyunk a legrosszabban. A lényeg - hogy a gyógyszeres kezelés után a gyógyulás lassú, de igen hímes útjára lépjünk - a FOGYÁSBAN van. Tehát Johnnak mindenáron le kell fogynia. Ez most jó úton halad, mert dinnyekúrán vagyunk, mint látható, de pont most mondta, hogy egy kicsit túlcsordult az isteni nedűtől, és majd csak este fog enni háromszögeket:)
DOKIval beszéltünk arról is, hogy milyen jó dolog a bloggolás, mert ő gyakran gondol a betegeire, hogy mi lehet velük, hogy vannak, megkérdezné őket, de hát erre csak a következő találkozáskor van módja. Nálunk ez nem gond, mert ha kíváncsi Johnra elolvassa az irományomat. Említette milyen jó lenne, ha az ő, kórházi, vagy esetleg a gyógyszergyár vagy betegtámogatóknak lenne egy olyan webes felületük, ahova a kezelt betegek be tudják írni a tapasztalataikat, érzéseiket, esetleges mellékhatásokat a kezelés során. A bejegyzések feldolgozását az orvosoktól, nővérektől a kórházban nem lehet elvárni, mert nekik amúgy is rengeteg a dolguk, viszont esetleg a betegtámogató cég vagy a gyógyszergyár már szóba jöhetne. Persze ez még a jövő zenéje, feltéve, ha akar valaki ezen játszani:)
Megköszöntem DOKInak a kedvességét, segítségét, majd elhagytam a reggel fél 8kor is már elviselhetetlen hőséggel bíró hepacentrumot. Mi érezhetnek szegények most így néhány fokkal túl a 40en?
