Holnap van a féléves kontroll napja.
Most, hogy beleolvastam az előző írásokba láttam, hogy ígértem egy "dietetikus" bejegyzést is. Nos az, mint láttátok lemaradt, de ami késik, mint tudjuk még mindig feladat marad, tehát lássuk zanzásítva.
A lényeg fogyni kell, kaptunk egy 1000 kcal étrendmintát, amit azóta is buzgón nézegetünk, és szánom bánom, de még mindig csak nézegetjük. Nem visz rá a lélek erre az étrendre. A kapott anyagok között van májdiéta és a fogyásra koncentráló anyag is. Egy tündéri dietetikusa van a Sz. Lászlónak, és amit mondott az simán követhető lenne, miszerint is a mértéket tartsuk! Ne 3 db körte legyen a tízórai csak 1 db és még sorolhatnám. Ilyen egyszerű (lenne).
No meg a mozgás lehet(ne) az ami fontos része az átalakulásnak, bármi ami Johnnak a fogára való, de hát hol hideg van, hol esik az eső, hol meg nekem van elegem mindenből. Pedig ezen most már radikálisan kell változtatnunk. Talán a holnapi kontroll, ha jó eredményeket hoz nagyobb kedvet ad Johnnak a kimozduláshoz, na meg itt liheg a nyakunkban a csodálatos tavasz is!
No, de mint olvashattátok a korábbi bejegyzésben volt nekünk házfeladatunk is. El kellett menni Fibroscanre és hasi UH-ra.
Nos a fibroscan eredményét alább láthatjátok:
ez volt a 2015. áprilisi vizsgálat eredménye:
ez pedig a mostani 2016. februári vizsgálat eredménye:
Még a laikusoknak is látható, hogy javulás mutatkozik a két mérés között:) Itt az örömködés ideje:
Pár nappal a fibroscan után elmentünk hasi UH-ra. Ugyanoda ahova múltkor mentünk. Az orvos is ugyanaz volt akinél előzőleg voltunk, elmondtunk neki minden előzményt, megtörtént a vizsgálat ami semmi különöset nem mutatott ki, nem volt látványos eltérés, kivéve, hogy a májkapunál lévő vénák rendkívüli módon ki vannak tágulva. John persze nem mondta el az orvosnak, hogy milyen gyógyszereket szed, nem tett említést a jelentős visszerekről a nyelőcsövén, sem arról, hogy milyen vérnyomáscsökkentőket szed. A kitágult ér mellett még azt is mondta, hogy az érnél vagy egy kanyarulat is ami gondolom az átadott UH felvételen látszódik is. Ez az eredmény nem túl jó, de nem is adott okot az aggodalomra addig amíg az orvos megkérdezte, hogy gondoltunk-e májátültetésre, no akkor egy kicsit elgondolkodtunk az élet értelmén...
De! Gondoltunk, tavaly! Most nem gondoltunk, legalábbis EDDIG a percig nem gondoltunk. Főleg úgy nem gondolkodtunk ezen, hogy a gyógyulás hímes mezején járkálunk kéz a kézben, és így igencsak derült égből szakadt ránk az orvos kérdése: ezek szerint mégis kellene rajta gondolkodnunk?!
No jelenleg itt tartunk, holnap DOKI remélem majd mindent újra a sínre tesz, hogy robogjunk tovább rendületlenül a felépülés útján:)
A vérvétel eredményével és a diétával pár napon belül jelentkezem!
Addig is kitartás! Éljen a tavasz.
