Szeptember elején járunk, a nyár a héten még rúgott belénk párat, de már némi lehűlés érezhető.

Az elmúlt napokkal kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Johnt néha bedarálja a letargia, hiába a gyógyulásba vetett hite, ha a vírust ki is írtjuk a májcirrózis még mindig igen nagy problémát jelent a mindennapokban. Most teljes erejével a máj regenerálódására koncentrál. Jelenleg céklakúrát tartunk. Mindennap egy céklát összeturmixol gyümölcslével, gyümölccsel és azt egész napra elosztva megissza. Tegnap paradicsomlével volt (ez nem volt finom), ma körte és almalével vegyítette. John rendkívül türelmetlen lett, elég hamar kijön a sodrából, és ezt némiképpen emelt hang formájában juttatja mindenki tudomására. Néha úgy érezzünk magunkat, mint az a bizonyos nyúl akin ha volt sapka az volt a baj, ha meg nem volt akkor meg az...

Az italon kívül az étkezéseknél is próbálunk újítani. A héten volt puliszka zöldséggel, majd isteni wokos zöldséges sovány sült kacsamell rizzsel (a kacsamellből összesen 20 dkg-t ehettünk meg ketten). Ma az elmaradhatatlan répafőzelék az ebéd, amibe egy kis útifűmaghéjat tettem, ezért lett ilyen sűrű.

Lelki támogatásként ma pont hívott minket "Abbvie Anita", sőt megkaptuk tőlük a havi immáron szokásossá vált füzetecskét is lelki támogatásként:

Jó volt olvasni, hogy túl vagyunk az út kétharmadán, és a tanácsok, hogy mi motiválhatja a gyógyszerszedőt. Megint szó volt a napi kétszeri gyógyszeradag időben történő bevételéről. Az az igazság, hogy most már én is érzem ezt a "terhet".  Eddig nem tulajdonítottam ennek a napi rutinnak ilyen nagy jelentőséget, sőt hülyének is gondoltam azt aki elfelejti bevenni a gyógyszert. Viszont nálunk is nemegyszer már előfordult, hogy a gyógyszert nem vittük magunkkal valahova, s a bevétel ideje előtt csapot papot otthagyva rohantunk haza, hogy be tudja időben venni a szert John. Volt már, hogy gyógyszer volt, de víz nem stb. Ilyenkor a pipától nem látok, hogy ebben élünk reggeltől estig, mégis erre az egy dologra nem tudunk odafigyelni ketten:) A reggelek könnyebbek valamivel, mivel már jóval korábban kipattan a szemem és készítem a reggelit, hogy John 8kor bevehesse. Szóval valószínű a betegtámogatók tapasztalatból írták ezt, szajkózzák a betegeknek és lám még mindig elkél a figyelmeztetés.

Más, a közösségi oldalon az egyik tag készített két logót mely a HCV-seknek lenne, nekem tetszik, nektek?

Tudatosság - teszt -  kezelés - gyógymód

Ez a négy szó tökéletes fedi a betegség elleni küzdelem fázisait, sőt a megelőzésre is is igaz lehet.

Tudatosság kell saját életünkkel, testünkkel szemben. Kihívást jelentenek ezzel szemben az időszakos divatirányzatok, mint tetoválás, piercing. Az orvosi ellátás fejlődésével, a korszerű diagnosztikai eljárások igénybevételével talán egyre ritkább lesz az, hogy egészségügyi intézményekben fertőződünk meg. Teszt már rengeteg betegségre van, tehát, ha úgy érzed, ha bizsereg valahol az agyadban egy érzés, ne habozz menj szűrésre, csináltass tesztet! A kezelés - nos igen, hiába akarod, ha nincs rá keret az egészségügyi rendszerben, ha a várólisták megölik bennünk az élni akarást, a remény:( A gyógymód - bízzunk a tudósokban, kutatókban, hogy minél előbb megtalálják a legtöbb halálos betegség ellen a "szert".