A tegnapi nap kimaradt, mert úgy ahogy volt elegem volt a napból.

John viszont újra erőre kapott. A fehérje szegénységből visszavettünk, ezért már péntek reggel egy ham and egg-sel indítottunk, de csak 2 tojásból. John ment, mint a gép egész nap és ilyenkor természetesen ez magával vonzza a nézeteltéréseket köztünk. Ez estére a csúcsra hágott, így inkább békében hagytuk egymást.

John kapott egy hírlevélben némi ötletet májregeneráló ételekre, így első lépésként ahhoz, hogy el tudjuk készíteni a kinézett nedűt vettünk egy turmixgépet. A hírlevélben a kelkáposztát istenítették:

Kelkáposzta turmixként vagy green smoothieként:

John ragaszkodott hozzá, hogy majd ő megcsinálja. Persze ez abból állt, hogy 2 káposztalevelet apróra vágott, majd egy vízes jégkrémmel kivonult a konyhából. Az instrukciói alapján paradicsomot és fokhagymát tettem bele, az utóbbiból vélhetően túl sokat, mert a szmötyi ami lett, annak harsogott a szaga a fokhagymától és a folyós állagtól olyan messze volt, mint Makó Jeruzsálemtől. No akkor tegyünk bele paradicsomlevet. Így sem lett jó. Tanulva a tévedésekből legközelebb gyümölcskombóval próbálkozunk, persze a citrusféléket - a Viekirax és Exviera miatt - kihagyjuk most, banánt meg nem ajánlanak májbetegeknek. Marad az ananász és a minden más némi lével rendelkező gyümi.

John ahogy leállt a Moderibával, szinte 1 nap alatt visszanyerte erejét, éjjel 2 után feküdt le, majd szombat reggel 7kor már fent is volt. Persze izomzata nem jött vissza egy éjszaka alatt, tehát a teste még nem tökéletes, de dolgozik rajta.

John újra nekifut a paradicsomleves káposztalének. Csörög-zörög a konyhában, tehát nemsokára  gyógyerejű nedűt fog kortyolgatni.

Én meg eközben arra gondolok, hogy amikor elkezdtük szedni a gyógyszert  a gyógyszergyártótól kaptunk táskát, egy rakás szórólapot, könyvet, órát.

Az órát azért, hogy időben vegyük be a gyógyszert, sose felejtsük el, a kiadványokat pedig azért, hogy olvassunk is róla jó sokszor, hogy időben vegyük be a gyógyszert, vagy mit tegyünk, ha nem vettük be 12 órával előbb, vagy 6 órával később. Szinte teljesen hülyének éreztem magam,  lehet, hogy el fogom felejteni beadni a gyógyszert John-nak, akinek a nap 24 órájában azon jár az esze, hogy honnan kaphatta el a betegséget és minden gondolata a gyógyulás körül forog? Elképzelhető, hogy ő is elfelejti?

Na jó, a fentiekben némi irónia vegyült, viszont ezen a fontos felhíváson kívül szívesen vettünk volna olyan jellegű tájékoztatást is, hogy mégis mit lehet enni bizonyos fokú és párosítású betegségeknél. Igaz, hogy nagy általánosságban megtalálható a neten, de nekem egy nem fedi le a teljes tudásvágyamat. Igaz kaptam tájékoztatót e-mailen keresztül egy dietetikustól, de ez nem hoz teljes reformot a konyhánkba.

És mit tehet egy tudatos beteg ilyenkor? Elkezdi bújni a netet és minden más hírforrást, hogy megtudja kinek mi a tapasztalata, kinek mit mondott valaki valamiről valaha...Ezt a folyamatot le lehetne egyszerűsíteni, ha már az orvostól kapna az ember részletes útmutatót. Természetesen ez is az alanytól függ, hogy betartja-e vagy sem, de mi speciel pont olyanok vagyunk akik betartanák!