Szétestünk, nem tudom másként fogalmazni csak így. Most egy kissé úgy érzem, hogy befuccsoltunk. A kezdeti nagy lelkesedés, a mindent legyőzni akarás most elhalkult. Természetesen John ezerrel pörög a gyógyulásra, csak valahogy a családi összhang rendült meg. Nem tudom miért, talán az állandó rettegés, hogy mi lesz ha jön egy tünet, ha valami rosszabb lesz ma mint tegnap. John is lelkileg elfáradt, nem mondja, de látom rajta. Néha olyan dolgokat vágunk egymás fejéhez amit (remélem) senki nem gondol komolyan, ha nem lenne a hepa nem fordulna ilyen elő.

"A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz." (Dmitry Glukhovsky)

John jelenleg fordított életet él, éjjel sétál, internetezik, dolgozik. Hajnalban fekszik, reggel ébresztem a gyógyszerrel, majd kicsit alszik még, utána dolgozik, és délután lepihen, mert fáradt. Új tünetként a lábain a térde alatt vékony erek látszódnak, ha áll, kidudorodnak, ha fekszik akkor meg nem látszódnak. A keze meg olyan, mint ha dehidratált lenne, pedig fogyaszt rendesen folyadékot egész nap. Remélem DOKI olvassa az írásomat és amikor szeptember 24-én megyünk nem felejtünk el ezekről a tünetekről beszélni. Sajnos John amikor mutatja a tüneteket azon kívül, hogy a netet bújom nem tudok neki segíteni, nem tudom mitől vannak ezek az elváltozások, nem tudom minek a jelei és ez a bizonytalanság felőröl minket. Engem a tehetetlenség, John a félelem.  Múlt héten volt egy kósza gondolata a gyermeknek, hogy a vírust újra megkaphatja-e John? No erre mi eddig nem is gondoltunk, de hát kérdésnek 5ös, s DOKIt majd jól meg is kérdezem róla!

A céklakúrát két napja felfüggesztettük, mert csak ma kaptam céklát. Holnaptól újra indul a turmixolás. Igen ízletes italokat kanyarítunk és ez az ital némi felüdülés a víz mellett.

Több sorstársra leltem a nemzetközi hepás vízeken újfent, akikkel levelezem, hogy minél több információt megtudjak róluk, a gyógyulásukról, életmódjukról. Perszen nem mindenki van képben Magyarországról, néha azt kérdezik, hogy kapunk-e egyáltalán kezelést itt a betegségre... Ilyenkor megnyugtatom őket, hogy mi rendkívül szerencsések vagyunk, jó kezekbe kerültünk, és jól halad a kezelésünk.

Addig is a nap süssön rátok!