Lassan elfolyunk ebben a tikkasztó hőségben. Elviselhetetlen számomra a meleg és a héten ez még fokozódni fog.

John jól van, ő még bírja a meleget. Vacsorára bundás kenyeret kívánt. Büszke vagyok rá, mert mértékkel fogyasztott csak belőle.

Most elment pár órára, így magam vagyok a bloggal. Böngészés közben találtam egy igazán megszívlelendő írást Mark Mason-től. Az Úr szerző, vállalkozó, élet-rajongó. Bővebben: egy tanácsadó, aki úgy kezdte a karrierjét, hogy egy bárban segített egy férfinek becsajozni. Tanácsadói és írói karrierje folytatódott, és egyszer csak betöltötte a 30. életévét.
Írt egy cikket, amit a mai 20 éveseknek címezett, mit is csinálna másképp, ha újra 20 lehetne. A cikk sikerén felbuzdulva rájött, hogy ha ő tud tanácsot adni a fiatalabb korosztálynak, akkor a 40-esek is tudnak neki. Kérdésére e-mailek tömkelege érkezett hozzá, amikből kiválasztotta a 10 leggyakoribb tanácsot. Tanulságos.

1. Kezdj el takarékoskodni nyugdíjas éveidre. Most!

A beérkezett e-mailek közt a legnépszerűbb téma egyértelműen a takarékosság volt. Minden 40 körüli egyetértett abban, hogy nincs idő halogatni a kérdést. Pontokba szedve:

- Minél hamarabb rendezd az adósságaidat! Nincs annál rosszabb, mint idős korodban is az adósságspirálban hánykódni.
- Csinálj egy úgynevezett "sürgősségi alapot"! Az e-mailek telis-tele voltak horrortörténetekkel válásokról, rossz üzleti befektetésekről, perekről, egészségügyi problémákról, amik csak azért tették tönkre a beküldő életét, mert nem volt félretett pénze.
- Ne költs könnyelműen! Csak akkor vásárolj telefont, tévét, autót, házat, ha megengedheted magadnak.
- Ne fektess be semmibe, amihez nem értesz! Csak bukhatsz vele.

A tanácsok túlnyomó többsége arra vonatkozott: gondolj a jövődre és takarékoskodj. Már most!

2. Vigyázz az egészségedre! Ne később, most.

Mindannyian tudjuk, hogy vigyáznunk kell az egészségünkre. Azt is tudjuk, hogy rendszeresebben kellene étkeznünk, hogy többet kellene aludnunk, és hogy rendszeresen sportolnunk kellene... Bla-bla-bla.

Egy dolgot viszont csak az idősebbek tudnak: nincs annál rosszabb, mikor már betegek vagyunk és tudjuk, hogy késő. Nehéz előre látni azt, hogy mi mindent kell majd feladnunk a jelenlegi egészségtelen életmódunk miatt (ami miatt egyébként a jelenben nem vagyunk egészségtelenek). Az anyagi szabadságot, a családunkkal töltött időt, a lehetőséget, hogy sportolhassunk, a lehetőséget, hogy boldogan és egészségesen érezhessük magunkat. Ezeket mind akkor tudjuk meg, mikor már késő.

A tanács: egyél sok zöldséget. De ez a tanács nem a tipikus "mama tanácsa", hanem olyanoké, akik negyven éves korukban legyőzték a rákot vagy a szívrohamot, akiknek a látása folyamatosan romlik a cukorbetegség miatt, akik napról napra krónikus fájdalommal küzdenek. Mindannyian azt mondták, ha visszamehetnének az időben, egészségesebben étkeznének és soha semmilyen kifogást nem keresnének a sportolásra.

3. Ne tölts időt olyanokkal, akik nem bánnak jól veled!

Mark számára meglepő volt, de a harmadik legnépszerűbb tanács az volt, hogy jobban figyelj oda, hogy kivel töltöd az időd nagy részét. Könnyű rájönni, hogy kik azok, akik nincsenek rád jó hatással, viszont nehéz kiszűrni őket az életedből. Az e-mail küldők többsége azt mondta, ha visszamehetne az időben, jobban megválogatná a barátait.
A 20-as években még ezt nehéz megítélni. Nyitott a világ, sok emberrel találkozhatsz, viszont gyakran ragaszkodsz olyanokhoz, akik egyáltalán nem szolgáltak rá a bizalmadra. A 30-as évek fontos mérföldkövek ilyen szempontból: meg kell találnod az igazán fontos embereket az életedben. Ekkor már vagy annyira érett, hogy ezt megtedd. És tedd is.

 4. Légy jó azokhoz, akik fontosak neked!

Ez is (mint a második pont) közhelynek tűnhet. De ne feledd, hogy a közhely nem véletlenül közhely. Ha kiszűrted, kik azok az emberek, akik igazán fontosak neked, törődj velük! Hidd el, ez majd megtérül, méghozzá kamatostul.

5. Koncentrálj!

Harminc évesen rá kell majd jönnöd, hogy nem tudsz mindenre egyaránt figyelni. Húszéves korban ez még megy, az ember pörög, cselekszik, küzd és lohol. A harmadik ikszhez érve viszont fontos, hogy szelektálj az igazán szükséges és a kevésbe szükséges közt. Koncentrálj a nélkülözhetetlen dolgokra és nem fáradsz el.

6. Ne félj kockáztatni!

A korábbi pontok nagyrészt a biztonság és az állandósság köré épültek. Viszont fontos tudni, hogy a változtatáshoz sosincs késő. A 30-as éveidben vagy annyira erős és határozott, hogy változtass a szociális beállítódásokon, ha az szükséges. Ilyen a karriered vagy a családi állapotod. Ebben a korban még változtathatsz.

7. Ne hagyd abba a tanulást!

A hetedik legnépszerűbb válasz az volt, hogy aki teheti, ne adja fel önmaga képzését 30 éves korában. Sok olvasó egyenesen azt írta, hogy élete legjobb döntése volt, amikor harmincas éveiben visszatértek az egyetemre, hogy megszerezzék a diplomájukat. Mások azt írták, hogy néhány külföldön töltött hónap változtatta meg az életüket. Az ott szerzett tapasztalatok és az elsajátított nyelv segített abban, hogy újra úgy érezzék: az ember holtig tanul.

8. Te sem tudsz mindent!

Harminc évesen az emberek nagy része úgy gondolja, ismeri a világot. Pedig nem így van - írják a negyvenesek. Azt írják, hogy maximum 5 évre lehet előre tervezni, úgyhogy jobban teszed, ha leszállsz a magas lóról. Ne vedd túl komolyan saját magad, mert az megbosszulja magát! Légy nyitott és ahelyett, hogy makacsul ragaszkodsz az igazadhoz, fogadd el, hogy van, aki többet tud nálad.

9. Invesztálj a kapcsolataidba!

"Legyél többet a kölykökkel" - írja Kash, aki 41 éves és nagyon bánja, hogy nem töltött többet a gyermekeivel és a szerelmével. Azok az idők a legértékesebbek. A negyven évesek legtöbbje egyetértett azzal, hogy az egyik legfontosabb dolog az életedben, hogy a szüleiddel jóba légy. Túl öreg lennél ahhoz, hogy a szüleiddel foglalkozz? Hidd el, eljön az idő, mikor megbánod.

10. Tiszteld önmagad!

A 10. legnépszerűbb tanács az volt, hogy "legyél kedves magadhoz, légy önmagad és tiszteld önmagad."

Nem tudom hány éves vagy aki most olvasol, de ha 20 akkor tudod mit kell tenned, ha meg már túl vagy a koron akkor kezdj el ezeket figyelembe véve élni.

Más. Sokszor írtam már arról, hogy szerintem jobban be kellene vonni a betegeket a gyógyulási folyamatban, gondolok itt például a tesztelési időszak alatt a gyógyszer hatásának vizsgálatába, ha tágabb körben vizsgálódnánk, akkor pedig a társadalom veszélyeztetett rétegeit kellene aktivizálni megelőzés, prevenció szempontjából. Tudom, hogy ez drága, de mégsem olyan drága, mint utána a kezelés. Persze lehet, hogy ez működik már nálunk is, csak még nem telt el annyi idő a kezelésünkből, hogy nekünk, személy szerint nagyobb rálátásunk legyen a dologra. De John múltkori elbeszélése, melyben elmondta, hogy beszélt a betegtámogatóval - Anitával - nem éreztem, hogy fel lenne világosítva a témában. Ezt egy korábbi bejegyzésemben részletesen leírtam, de most így végiggondolva a kezelt betegek helyzetét tekintve - mert azt tudjuk, hogy John a legtájékozottabb, legtudatosabb akivel eddig beszélt - nem lehet túl rózsás a kép. Ezzel persze nem akarom Johnt az egekig magasztalni, azaz de akarom, mert Ő meg akar gyógyulni, és ezért megtesz mindent. Tudatosan életmódot váltott, mozog, nem hagyta el magát, rendkívül alaposan utánanéz mindennek ami a lehetőségéhez mérten adott. Persze valószínű, hogy nem teheti ezt meg mindenki, lehet, hogy nincs internetes előfizetése sem a mindenkinek, vagy nem is tudja, hogy hol kezdjen neki a keresésnek. Az ambulancián is úgy éreztem, hogy mindenki elvan a saját bajával, bezárkózva, magukba roskadva ültek a padon a betegek. Itt is John ment egy férfi beteghez beszélgetni, aki már hosszabb ideje szedte a Viekiraxot és az Exvierát. Ő például semmit nem tudott a betegségről, mindent ugyanúgy csinált ahogy a diagnosztizálás előtt. Hogy miért nem néz utána, miért nem érdeklődik a saját betegsége után? Egyszerű a válasz, azért mert "nem érdekel mi lesz velem, én bízom az orvosokban". Johnt megdöbbentette a válasz, hiszen egy olyan  férfi szájából hallotta ezeket, aki teljes mértékben passzívan állt a tapasztalatok megosztásához. Miközben egy évvel ezelőtt már kezelték interferonnal, de az nem volt sikeres, és most, hogy van ez az új gyógyszerpáros az orvosa újra megpróbálja vele a harcot a vírusai ellen.Persze meg akar gyógyulni, mert mindenki meg akar, de ennek megvalósulását kizárólag a medicinára hagyja. Nem segít a piruláknak semmit, nem segít a májának és a lelkének sem...

Szerencse a szerencsétlenségben. Akik szedik már a gyógyszert, és nem kell várólistán várniuk, ha belegondolnak, hogy ez a kezelés kb. 20 millió forintba kerül/ne akkor igenis tudatosabban, felelősségteljesebben  kellene hozzáállni a mindennapokhoz, a jövőhöz. Ebben úgy vélem a betegeken kívül a gyógyszergyártónak és az őket segítő betegtámogatási programban résztvevőknek nagy felelősségük lenne.

“Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.” (Henry David Thoreau)