Délelőtt elmentem a tegnapi vérvétel eredményéért.

Azt hiszem beragadtam DOKI ÉN és a FAVÁGÁS témakörébe...

Beléphettem volna a hepatológiára így is:

Belépve mosolygós DOKI-ba botlottam, és elrebegtem neki, hogy csak a vérvétel eredményéért jöttem. Ő tovasuhant egy vizsgálóba, majd visszajött és mosolyogva mondta, hogy a "favágó" emlékszik minden fadarabra és feleségeikre.... Ritkán jövök így zavarba, de DOKItól zavarba jöttem és úgy is maradtam...

E a bevezető után a véreredmény már csak jó lehet gondoltam, asszisztens odaadta (őt J. nővérnek fogom nevezni, nagyon bírom a nőt, úgy ahogy van, a munkáját, a figyelmességét és iszonyú teherbírását), tehát J.nővér odaadta, és mondta, hogy vetessek DOKIval reá egy pillantást. DOKI egy időre eltűnt majd, jött és mondtam neki, hogy nézzen rá, de akkor már nem mosolygott, és csak annyit mondott, hogy a májenzimek jók, a többi még nem.

Lehet látni, hogy a 2 hetes és a mostani, 4 hetes vérvételnél a májenzimek a normális értéken belül vannak és tovább csökkentek.

Elhagyva a kórházat kétségek között vergődtünk, hogy most mi van. Most utoljára írok erről, mert nem ezért indítottuk a blogot, de szeretném tisztázni ezt a favágós dolgot. Elmondtam Johnnak és abban egyetértettünk, hogy mint beteg nem láthatunk bele az orvoslás teljes folyamatába, nem látjuk a DOKI teljes munkáját, de tisztában vagyunk a munkájával, azzal, hogy tudományos munkásságán kívül, előadásokat is tart, külföldre is jár stb.valamint elismert szaktekintély és még szerencse, hogy itt maradt közöttünk, mert rossz lenne belegondolni, hogy mi lesz a betegekkel, ha ilyen koponyák egyszer elhagyják az országot.

A blogírással az a gond, hogy azt hittem, hogy kettőnkön kívül senki nem fogja olvasni. Ugyanakkor mégis szerettem volna kiírni magamból a tapasztalatokat, gondolatokat, érzéseket amik e betegség során érnek minket és titkon reméltem, hogy ezzel segíthetek pár embernek aki hasonló helyzetben van, főleg úgy, hogy nem csak a negatív dolgokat írom le, hanem megpróbáljuk nem legyőzöttnek érezni magunkat a vírus által.

Az idő elrepült gyomrunk is megkordult és úgy éreztük, hogy megérdemelünk egy jó kis ebédet. Már nem is emlékszem mikor jártunk legutoljára a meksevenben, így betértünk egy kései ebédre. Isteni volt a leves, második és desszertnek túrógombócot ettünk, persze ez most volt és utána szigorú diéta következik megint.

Hepás Johnnal ebéd közben arról beszélgettünk, hogy a háború utáni bébibum szülötteiben a legelterjedtebb a HCV és jelenleg 70-100 ezerre saccolják a fertőzöttek számát hazánkban ebből 30-40 ezernek már kezelést kellene kapni, de csak havi száz beteg kapja meg a legújabb kúrát ami kb. így is 20 milla egy betegre vetítve, s ha ezt beszorzom a 3000 sürgős kezelésre váró betegszámmal az 60 milliárd. De ha véletlen a 30 ezres betegszámmal számolunk,  akiknek előbb utóbb kezelést kell kapnia az egy bődületes szám. Így eljutottunk oda ahova eddig is mindig kilyukadtam, hogy szűressétek magatokat, az mindenkinek olcsóbb!!!

Azért nem kell elkeseredni, foglalkoznak a témával magasabb szinteken is, mert mint a múltkor már billentyűt ejtettem róla, írnak ki eu-s pályázatot amiben a támogatott tevékenységek:

* nemzeti hepatitisz stratégia és kezelési útmutatók kidolgozása,

* a különböző szintű egészségügyi szolgáltatások összekapcsolása a hepatitisz kezelése kapcsán,

* a tesztek, oltások és kezelések elérhetőségének javítása a kockázati csoportokba tartozók számára,

* a kezelési, tesztelési és oltási stratégiák lehetséges jelentősebb gazdasági hatásainak felmérése az egészségügyi rendszerre.

Jó társaságban repül az idő és jó másfél óra múlva elindultunk hazafele. John elfáradt és ő hazament lefeküdni, én meg dolgomat intéztem, ami szinte szót sem érdemel mert egy ördögi körben kergetőztünk Én meg a Vodafone.

De hát ahogy a mondás tartja minden jó, ha vége jó és végül is megoldódott az ügyem pár óra alatt:)

Most, hogy ránk sötétedett és lassan belefutunk a nyári éjszakába fel a fejjel, élvezzétek a jó időt, a jó kedvet, a barátságot, szerelmet és ezzel a dallal táncoljátok át magatokat a szombatba s ezzel az augusztusba:)